Egyszer egy kedves barátom azt mondta a konfliktusokra, hogy csak abba tudsz igazán nagyot belerúgni, aki közel áll hozzád. Aki távol van tőled, azt rugdoshatod, úgy is csak a levegőt éred el – ellenben aki igazán melletted áll, azt biztosan eléred, és nagy fájdalmat tudsz neki okozni. A férjed, feleséged, szerelmed, társad, ha jól működik a kapcsolatod, akkor valószínű ütéstávolságon belül van. És én most nem a fizikai bántalmazásra gondolok, habár egy kiadós veszekedés néha tényleg olyan érzéseket tud okozni, mintha szó szerint is ütöttünk volna. Ez megtörténik minden rendes háztartásban, ahol igazán vannak érzések, ahol van élet.
A jó hír az, hogy ezeknek a vitáknak van egy forgatókönyve, amit meg lehet ismerni.
Ha felismerjük, hogy milyen tetteink, szavaink ébresztik fel a kettőnk közötti konfliktusokat, akkor már kezelni is lehet őket. Aztán szépen lassan egyre nagyobb rutinnal kezeljük, az eredmény pedig az lesz, hogy egyre rövidebb ideig tartanak, és egyre kevésbé bántok majd a szavaimmal.
Nem szűnnek meg örökre a viták. Viták lesznek! Nem múlnak el, hiszen emberből vagyunk, azonban nem mindegy a rúgások gyakorisága és ereje, ha elég rutinosak leszünk a végén, csak egy legyintés lesz az egészből, amin akár még nevetni is lehet.