A lelki tréner
Sok ismerősömmel beszélgettem arról, hogy mit csinálok, mivel foglalkozom. Általában az volt a válasz: „ja, hogy a konfliktusok megoldása, ja, az jó, az tényleg jó…”
Hát igen is, meg nem is. Bevallom, nekem nem ez a fő célom. Persze, minden tréningnek beszélgetésnek ez egy pozitív hozadéka, de én ennél sokkal többet szeretnék. Az önismerethez, is köze van, a gyerekneveléshez is köze van, úgy en bloc az egész életünkhöz köze van. Ezért jutott aztán eszembe ez a kifejezés, amikor vezetés közben gondolkoztam: lelki tréner.
Maradok a hasonlatnál. Testedzésre, mozgásra, mindenkinek szüksége van. Annak is, aki nem jár rendszeresen sportolni. Ő is felébred, dolgozni jár, boltba megy, takarít, levegőt vesz, néz, egyszóval él, és mindeközben akár akarja, akár nem, az izmai megmozdulnak. Tehát mozog, használja a testét.
A gondolataink, az érzéseink, ugyanígy működnek: használjuk őket még alvás közben is.
A testünket kívülről is látjuk, és egyértelműen jelez, amint valami nem jó neki. Aztán eldöntjük, hogyan javítunk rajta.
A lelkünkben lévő sebek nem tudnak ennyire egyértelműen jelezni.
Gyakran kénytelen valamelyik testrészünkön keresztül érezhető fájdalmat okozni, és még akkor sem biztos, hogy felismerjük őket. Márpedig a lelki sebeket a születésünk előtti pillanattól fogva szépen gyűjtögetjük magunkban, és nevelgetjük őket. A tudatalatti énünkbe beköltöznek a fájdalmak, a csecsemőkori túlélési stratégiák, beágyazódnak, gyökeret eresztenek, velünk együtt nőnek, aztán sokszor már irányítanak is minket. Olyan, mint amikor rossz testtartással tanulunk meg járni. Szépen lassan egyre több gondot fog okozni, csak itt szerencsések vagyunk, mert egy rossz testtartás rögtön látszik, és általában ki is javítják.
A testünket, elvihetjük edzésre, törődhetünk vele, mert:
- szeretünk mozogni, eleve ilyenek vagyunk
- muszáj mozogni, hogy egy életminőséget megtartsunk
- alakítani kéne rajta valamit, hogy szebb jobb egészségesebb legyen, fogyni kéne, vagy erősödni kéne
- betegségből fel kéne épülni, és életmentő a mozgás szerepe
A lelkünket, az érzéseinket, a gondolatainkat hova visszük, hasonló helyzetekben?
Általában már csak akkor foglalkozunk többet a belső világunkkal, amikor:
- szeretünk ilyen jellegű témákat olvasni,
- ez a szakmánk, mert mindig is érdekelt,
- muszáj keresni valakit, mert valahol a kapcsolatainkban baj lett, és jó lenne megtartani egy életminőséget, egy kapcsolati minőséget
- alakítani kéne magunkon valamit, mert amilyenek most vagyunk, az túl sok gondot okoz a mindennapi életünkben
- betegek lettünk, baj van, tönkrement egy házasság, gyászolunk valakit, beleragadtunk egy helyzetbe, ami felemészt és életmentő egy külső segítség
Vigyük tovább ezt a vonalat!
Valaki eldönti, hogy szeretne a testével foglalkozni, többet, jobban, mozogni. Több lehetősége is van, sportolhat csapatban, járhat személyi edzőhöz, elmehet egyedül futni. Aztán lehet, valamit még el is ront magán, megsérül, de azért általában ez a változtatás jól sül el.
Sok lehetőségünk van akkor is, amikor az egyéniségünkkel, a gondolkozásunkkal szeretnénk többet foglalkozni. Ebben az esetben is mehetünk csoportos önismereti tréningekre, vagy egyéni konzultációkra.
Lelki trénerként abban szeretnék segíteni, hogy ezeket az első lépéseket feszültség nélkül, félelem nélkül, együtt tegyük meg. Azokban a napokban, amiket együtt töltünk, senkit sem fogunk egyenként nyilatkoztatni a saját problémáiról. Mindent lehet: el lehet bújni a csoportban és csendben tanulni, lehet közösen nevetni magunkhoz hasonló példák átbeszélésekor. Célom az, hogy mindenki felismerje nincs egyedül a problémájával, a számára nehéz élethelyzettel, és lássa, értse, merre, hova, mehet tovább, ha szükségét érzi. Mindenkinek van tudatalatti rejtett része, ami túl sokszor irányítja őt, és sok gondot okoz. Ugyanúgy részünk, mint a testünk, hasznos hát, ha kezet fogunk mindegyik én állapotunkkal és megismerkedünk velük!
Szeretnék egy első lépés lenni egy önismereti folyamatban, vagy szeretnék teljesen más lépés lenni, mint amit eddig tapasztaltál. Szeretném, ha mindenki olyan tisztán látná a belső értékeit, a saját életének mozgató rugóit, mint amilyen egyértelműen a testét látja kívülről.
Azt szokták mondani, hogy kívül-belül ismerem.
És mi a helyzet magaddal? Tényleg így van? A „belül” is egyértelmű?
